Szégyen – Hála – Tisztelet
A szégyen érzését szeretni annyi, mint a halált megvetni. Milyen jogon szégyenkezzen az ember, mikor az életet választotta. A szégyent megélni pont olyan, amilyen egy darázscsípés, fájdalmas és felejtős. A szégyen kúszik és karistol. Mégis. A szégyennek is van ellenszere, amit úgy hívnak – Bátorság.
Sosem felejtem el, szegények voltunk, amit talán Anyu szégyellt a legjobban, amiről sohasem beszélt, pont a szégyen miatt, hogy nincs. Csavart hozott létre a szégyen távoltartására… Valakinek képviselnie kellett a szégyent, ez a szerep Nekem jutott – a legnagyobbnak. Volt, amikor Mamához küldött az Anyukájához, és volt, amikor a félelmetes sánta emberhez küldött, hogy kérjek pénzt. Ahogy írtam, a szégyent valakinek képviselnie kellett, hogy elillanjon. Amikor Mamához mentem 500 forintot kérni, Mama már tudta, miért megyek, valószínűleg a szégyen az arcomra volt írva…, mivel azzal fogadott: “Anyádnak már megint nincs pénze?”
Hogy miért írtam le?
A minap találkoztam a szégyen bátorságával, amikor is egy ismeretlen megtört éhes ember hozzám lépett, hogy tudnék-e Neki segíteni párszáz forinttal…
Pénz adását alapból kerülöm, így hárítottam. Valamiért egy kérdés szaladt ki belőlem: mit szeretne, megveszem. Ő elmondta, megvettem, odaadtam Neki.
És itt jön a csavar…
A Hála…, csendesen dolgozik és hosszútávon. Vagyis Anyukám hálás volt, hogy gyerekként tehermentesítettem a kérés szégyenétől és Nekem jutott a bátorság, ami a kérésben teljesedett ki, és még valami adódott mellé…, amit ajándékként kaptam meg…, és ez – a bizalom.
A bizalom azóta is töretlenül él Bennem.
Anya és Gyermek bizalma az egyik legszebb dolog a világon.
Amikor az ismeretlen megtört éhes ember éhsége csillapodott a kérése teljesülésében, akkor az én hiányom is megszelídült.
A hajlott válla Hálát jelzett. Szikár törzsében egyenesség és bocsánatkérés.
És még valami… Egy üzenet…
“Köszönöm, hogy mellettem voltál!” /Anya/
Írta Javorek Manyi – Filozófus
Fotó: Saját – Idővel a felhők is elillannak.
